Bejegyzések
Nem tanultam meg, hogy valójában mit jelentenek azok a szavak, amelyeket az egymással folytatott vérre menő harc során koptatunk el a szeretet és az igazság nevében. Nem tanultam meg hallgatni akkor, amikor "jobb lenne csendben maradni", ütésre mosollyal felelni, előbb gondolkodni, mint megszólalni, bánat idején nevetni, ott lenni akkor is, ha magamat se találom, hibátlannak lenni, mindenkit szeretni, fáradhatatlanul csak előre nézni, démonjaimmal örökre leszámolni, megbocsátani minden ellenem vétkezőnek, Isten nevében nyilatkozni, élet, halál, szeretet, boldogság titkát hirdetni. "Jól" szeretni, gyereket nevelni, beszélni, kérdezni, felelni, véleményt nyilvánítani, nyerni, kudarcot vallani, újrakezdeni, elengedni, remélni, hinni, határokat betartani, miértekre válaszolni, mindentudó szerepében tetszelegni, "igazi" férfi és "rendes" ember lenni, élni... de sírni már tudok. Hegyi László Férfi titkok
Te balra, én jobbra el. Itt hagytuk abba a történetünket, s döntöttem úgy, hogy figyelmen kívül hagyva a nagy rendező instrukcióit, még csak statiszta se leszel az életemben. Megannyi "ez volt az utolsó" fogadalom után, valóban lezártam veled. Mármint fejben. Mert hiába történt szóbeli megállapodás, a sziklaszilárd elhatározásom olyan könnyedén dőlt romba, amilyen gyorsan került le rólad a fehérnemű. Rohadt feromonok! Igen, egyelőre még abban a fázisban vagyok, hogy mindenki mást hibáztatok magamon kívül, hogy ez megtörténhetett. Megint. Vajon miért van az, hogy hiába akarsz szabadulni valakitől, mégse sikerül? Rohadt kémia! Tulajdonképpen csak döntés kérdése ez is. Eldöntöd, hogy mától nem hat rád a másik. Nem izgat, amikor a szemében felcsillan az a különös fény valahányszor rád néz. Közömbösen reagálod le, ahogy az ajka a szavakat formázza, és egyetlen testiséggel kapcsolatos gondolatod sincs, amikor időnként rápillantasz. Csak ennyi az egész. Aztán végül mé...
Jó, hogy itt vagy, néha el sem hiszem. Szeretek rád csodálkozni. Nézni a szempilláidon nehezedő tegnap tanulságait, ahogy a holnap reményén hintáznak. Nem tudom ki vagyok, téged is tanullak, mégis...ennyi a mi titkunk. Három kósza pont, amibe belefér kezdet és vég, s minden ami közte van. Akarod? Én igen. Csak csúsztasd a kezed a tenyerembe, az se baj, ha már semmit se értünk. Érezni még akkor is tudunk, ha ez a világ egyre furcsább irányba táncol. Hegyi László Férfi titkok
- Már attól is el tudnék élvezni, ahogy sóhajtasz. Leintesz, amikor ezt súgom a füledbe és tovább tündökölsz a fényedben. Sóvárogva leslek, mégis imádom az előjátékot. És nekem már az is annak számít, ahogy a pilláid alól titokban végigmérsz. A titkod pedig akkor lepleződik le, amikor találkozik a tekintetünk. A lélegzet pár másodpercre megreked bennem és lent megindul a bizsergés. Megköszörülöm a torkom és a szék, ami addig kényelmesnek bizonyult, egyszeriben zavaróan izzani kezd alattam. Mosoly játszik a szád szélén és elégedetten nyugtázod magadban, elkaptál. Kimérten, mégis ösztönösen emeled meg az állad, majd a fejed kicsit hátra biccented. A könnyű ruha éppen ott és úgy tapad rád, hogy már a te izgalmad sincs rejtve előttem. Ezzel indul a titkos-tiltott kis játszmázásod, ami folyamán alig észrevehetően, csípőddel körkörös mozdulatot leírva elhelyezkedsz a velem szemközti fotelban, s ahogy lassan beleülsz, végig a szemembe nézel. Belülről a szám...
Tudom, hogy sokszor széttörtek, vagyis megpróbáltak. Jégkristályok szilánkjai olvadnak rám, amikor hozzám mersz érni, de mégse mozdulsz. Maradsz...? Azt hiszem hosszú lesz az út, mire végre megengedjük egymásnak, hogy hazataláljunk. Talán nem ez a mi időnk, nem tudom. De azt igen, hogy nekem nem hiányzik belőled semmi. Én így szeretlek. Fájdalom lenyomatokkal a szívedben és a szemedben meghúzódó történeteddel együtt, amely mindig bekönnyesedik, ha sokáig állod a tekintetemet. Ígérjek? Szeretnéd? Mindketten tudjuk, hogy felesleges, hiszen csak remélni merjük, hogy holnap is felébredünk. Viszont valamit megígérek. Minden erőmmel azon leszek, hogy amíg maradhatok, addig vigyázzak ránk és erre a fűszálon billegő harmatcsepp szerelemre. Elég lesz ennyi? Nem hiszem. Mégse félek. Mert amíg úgy mersz szeretni engem, ahogy én téged, addig minden rendben lesz. Hegyi László Férfi titkok
...s egyszer csak ott találod magad mellett az embert, akinek pont az a Zs kategóriás szörnyeteg kell, akire már hosszú ideje magadként tekintesz. Éppen te, aki addigra már annyiszor kérdőjelezte meg a tetteit, hogy éppen ezért a létezés legegyszerűbb módját választva, kizárta azt is, aki szeretni érkezett. Mert te már nem akarod, hogy szeressenek, és miközben kettéhasít a fájdalom kedved lenne beletenyerelni az aurájába annak, aki ezt gyengeségnek nevezi. Mert már minden muníciód elfogyott és a túlélésre való egyetlen esélyed abban látod, ha feladod. Mert már képtelen vagy az önszeretetre, hiszen folyton elbuksz, mindig hibázol és ezáltal olyan pusztítást végzel, hogy csak azt veszed észre magadban, amiben a legkevésbé se hozod az "isteni" kategóriát. S mindennek ellenére egyszer csak ott találod magad mellett az embert, aki megfogja a kezed. Addigra pedig már olyannyira idegen számodra ez a fajta érintés, hogy ösztönösen ütni kezdesz, de ő mégis mara...
Soha nem reménykedtem abban, hogy a tetteimet és a szavaimat éppúgy fogod érteni, ahogy én, elvégre különbözőek vagyunk, s megannyi történettel a hátunk mögött, berögzült (rossz) szokásokkal egyes egyedül csak mi hisszük igazságaink tévedhetetlenségét. Ezzel egészen addig nincs is semmi gond, amíg képesek vagyunk törekedni arra, hogy megértsük a másik nézőpontját is. Viszont benned a hajlandóság sem volt meg, hogy legalább egy esélyt adj az én álláspontomnak is, hiszen válaszút elé állítottál. Vagy azt teszem, amit te helyesnek gondolsz, vagy mehetek oda, ahova gondolod. S tetted mindezt a szeretet nevében. Tudod a férfi is ember. Még akkor is, ha ennek az ellenkezőjéről naponta női magazinok tucatjai akarják meggyőzni az arra nyitottakat. Igen, el lehet minket küldeni, de ha a nő részéről minden egyes konfliktus esetén csak ez a fajta megoldás létezik, akkor abba egy idő után a férfi elfogy. Ahogy fordított esetben nyilván a nő is. Látod? Talán itt követjük ...
nézlek nézel tompult higgadtság még soha nem éreztem ennyire az életet egyetlen ismétlődő dallam visszafojtott lélegzet megállítod világomat lenyomat vagy bőröm alatt örök gyufaszál amit elengedni nem tudok testembe égeted magad most kellene abbahagyni de már drogommá lettél szét akarlak marcangolni uralni tested és átadni neked mindenem majd a horizont mögé bújva elringatni szerelmesen nézel nézlek most kellene abbahagyni de elkezdődött végem. Hegyi László Férfi titkok
...most ismét benne vagyok a mindennapjaidban és még azokban a mozdulataidban is, amelyeket régen senkinek se adtál. Bizonyára elégtételt kellene éreznem, vagy legalább valamit, de még csak szánalom sincs bennem. Üres ravatalozóban hevernek az érzelmek, amiket egykor te keltettél életre, s némaság van ott, ahol egykor a csillagok lélegzetét hallgattuk. Furcsa, nem az fáj, hogy elmúlt, hanem a csönd. Nem szeretek nem érezni, még irántad se. De ez is elmúlik, ahogy minden, talán még idő előtt is, mint illene. Látod, szóltam az elején, mégsem hitted el, hogy a szavakból, amikkel oly sokszor ütöttél meg, én szépen lassan majd falat húzok kettőnk közé. És most ismét benne vagyok a mindennapjaidban és még azokban a mozdulataidban is, amelyeket régen senkinek se adtál, de köztünk van egy fal. S ez mögött az emlékeknek még igen, de neked már nincs többé helyed. Kiírtalak magamból végleg. Hegyi László Férfi titkok
Az ágyon ülve, felhúzott térdekkel lesed, ahogy gombolom az ingem. Törékeny karjaid összekulcsolva pihennek formás lábaidon, ismét bezárkóztál. Miközben az óraszíjjal babrálok a csuklómon, az a kérdés motoszkál a fejemben, hogy mit jelentettem neked. Vajon öleltél-e engem valaha is érzelemmel, vagy csupán egy kedves ismerős voltam a számodra, akivel időnként jó volt titokban összebújni? Zúg a fejem, azt se tudom, hogy a mában, vagy már a holnapban vagyunk. Ingerülten nyitom ki az ablakot, hogy az éjjeli, hűvös levegő kitisztítsa a gondolataimat. A pillanat, a mozdulat manírja, az üres konyakos pohár bőven megállná a helyét egy olyan filmben, aminek a megnézése előtt agyoncukrozott üdítőitalt és dupla adag pattogatott kukoricát vesz az ember. De annak ellenére, hogy a szakításunk több mint kommersz, nekem mégis fáj. Fáj, mert az első pillanattól kezdve akartalak. Biztos voltam magamban és a tévedés beismerése örömmel legyeskedik a büszkeségem körül, kiélvezve ...
Eszembe jutott az a bécsi, állomáshoz közeli kis szoba, ami a főutcára nézett és amelynek a falai összesen harminckét mondatunkat konzerválta. Én a várost, az éjszemű a hátamat bámulta és közben alig hallhatóan beszélt. El akartam lopni a legszebb szavakat az ínséges napokra, de nem vitt rá a lélek, hogy kimozdítsam őket a pillanatból. Másnap a körúti kávézóban az alváshiány ellenére is szívesen válaszoltam neki, de amikor észrevette, hogy időnként az órámra pillantok, többet nem kérdezett. Az eszpresszó a két kockacukor ellenére is keserű volt, és amikor a vonaton a kalauz felébresztett, addigra már a színek is kifakultak. Az éjszeműre gondoltam és az álmaira, amiben szerepelt egy erkélyes lakás Párizsban és egy "üde citrom-színű" robogó. Négy órával később egy koncerten figyeltem a lenge öltözetű lányokat, akik szépek és kívánatosak voltak. Az egyikük szívesen elbeszélgetett velem, de a negyvenhatodik mondata után befejeztem a számolást és csak őt figyeltem...
Beleveszni egy másik ölelésébe, abban reménykedve, hogy fakítja az ő emlékét. Tudod, hogy meddő próbálkozás, mégis a ruháiddal együtt önmagad is a padlón heverve hagyod. Tetszik a látvány, élvezed a teste melegét. Lassan kóstolgatod szádban az ízét és egyre gátlástalanabbul rabolsz, engedve, hogy ő is kitépje belőled a részét. S míg csak a test beszél, a lelked egy szocreál talponállóban kéri ki magának a következő vizezett kisfröccsöt, műanyag pohárban. Mert bár beleveszel egy másik ölelésébe, valami minduntalan megzavar. Hiába akarsz eggyé válni a legvadabb ösztönnel, a sajgó fájdalom észhez térít. Nincs több rablás. Szabadulást vártál, de valójában csak egy újabb téglát emeltél a börtönöd falán. Öleled, harapod, zabálod...és örülsz a fájdalomnak odabent. Mert, ha fáj, akkor a hiánya nem égeti szét a sejtjeidet. Mert, ha fáj, akkor önsajnálatba takarózva vacoghatsz magányodban. Mert, ha fáj, akkor az azt jelzi, még a részed, még hozzád tartozik, ha már máshoz is...
Túl sok volt ez a szerelem, mégis a boldogan éltek, míg meg nem haltak helyett mi inkább a szomorú végkifejletet választottuk. Sok időbe telt, mire elgyászoltalak és képessé váltam könnyek nélkül megtartani azokat az emlékeket, amikor nem létezett te és én, csak a mi. Igen, azok a pillanatok, amikor fel se merült bennünk, hogy elveszíthetjük egymást. Már mégse fáj. Ahogy az se, hogy egyikben se talállak. Az igazság az, hogy már nem is kereslek. Magaddal vittél valamit, amit senki se tudott megadni utánad. Valamit, aminek a titkát csak te ismered. Valamit, ami kevés volt ahhoz, hogy összetartson minket, de egy életre elég ahhoz, hogy hozzád láncoljon. Elrontottuk. Túl sok volt ez a szerelem, mégse elég ahhoz, hogy vigyázzunk rá. Hegyi László Férfi titkok
Egy érzelemből kitépett hasítékból hallgatlak. Ott, ahol kemény munka árán ugyan, de fixálni tudtam az üresség állapotát. Ebből a fotelből nézve minden olyan egyszerűnek látszik. Ide nem fér be az, amitől megindulhat a szapora szívverés, vagy nyomás keletkezhet a mellkasban. Nincsenek könnyek, igaz mosoly se. Állandó kényelmes lakhelyem... lehetne, de az embert még nem sikerült teljesen kiirtani magamból. Szeretsz, mondod és félsz tőlem, gondolom. Helyeslő szempár. Igen, tudom, hogy elrontottam valamit. De mit tegyek? Annyian zabáltak már belőlem, hogy mára már tudatosan megakadok annak a torkán, aki csak szeretni jött hozzám. Hülyén érzékeltetem a dolgot, ráadásul erősen siránkozó is, de ez az igazság. Büntetlenül nem lehet megúszni a habzsolást, én pedig élveztem minden egyes rúzstól csillogó harapást és semmi nem volt elég. Nem fogom azt mondani, hogy megbántam, mert pillanatnyilag jó ötletnek látszott. Most minden bizonnyal arra gondolsz, hogy ez az érv s...
Vége. Becsukod utána az ajtót, törlöd az ismerőseid közül, a telefonodból a számát, az összes üzenetét, sőt még azokat a képeket is, amiken csak a könyöke látszik. Felkutatsz a lakásban minden olyan létező tárgyat, ami hozzá kötődik, széttéped a cetliket, amiket reggel hagyott neked a konyhapulton, kidobod a fogkeféjét, a kedvenc csokiját, takaróját, a párnáját a kutyának adod. A közös ismerősökkel nem beszélsz róla, a közös dalotoknál kikapcsolod a rádiót, a közös emlékeket a felejtésre bízva száműzöd. Új célokat tűzöl ki magad elé, új szokásokat veszel fel, új helyekre jársz el, új nőkkel kezdesz el ismerkedni, új nőt viszel haza. Aztán lesznek új közös képek, dalok, filmek, barátok, ismerősök, kutya, takaró, párna, célok, helyek, még szokások is. Csak egyvalami marad a régi. Hiányérzet szívtájékon. Hegyi László Férfi titkok
Tulajdonképpen játszunk. Te még csak a szoknyáddal, amit fokozatosan húzol egyre feljebb, én pedig a gondolataimmal, amik persze körülötted forognak. Kedvemre alakítva őket hagyom, hogy eluralkodjanak bennem, de a történet bonyodalmát mindenképpen a te kezed írja. A kezed, ami egyelőre még hozzám érni se mert, mégis érzem a finom ujjak barázdáit. Tulajdonképpen játszunk. Egymással, saját magunkkal. Te apránként vetkőztetsz, én már ruha nélkül látlak, ahogy vacogva és vádló tekintettel méregetsz. Egyszerre akarod és utasítod el ezt az egészet, s emeled ki többször is, hogy ennek semmi értelme. Mondanám, hogy nem is érteni akarlak, de amíg egy helyben topogsz, inkább lassan közelíteni kezdek feléd. Tulajdonképpen játszunk. S mialatt a szabályaidat hallgatom, amiket magadnak, mintsem nekem ismételgetsz, egy lépésre tőled megállok. Igen, játszunk. Egy olyan játékot, amit elkezdeni se lett volna szabad, mégis minden egyes pillanatát élvezzük. Egy játékot, amiben es...
- Elköszönök. - Nem. - De igen. Muszáj. - Nem. - Ennyit akarsz csak mondani? - Rengeteg gondolatom van, de nem jönnek a szavak. Csak azt tudom, hogy én nem akarok még elbúcsúzni. - De ennek semmi értelme. - Nem érdekel. - Nem tudom megadni azt, amire vágysz. - Az se. - És ebben mi a jó neked? - Hogy vagy. Ennyi. - Az nem lehet elég. - Tanulj meg kapni. Nagy feladat tudom, de tanulható. Elfogadni valamit, ami mögött nincs érdek. - És mi van, ha belém szeretsz? - Az miért baj neked? Legalább többen szeretnek. - És szerinted én erre vágyom? - Tudom, hogy nem. - Miért akarod, hogy maradjak? - Mitől félsz? - Hogy megbántalak. Bántottak már éppen elegen. - Éppen ezért hiszem, hogy te nem fogsz. - Olyan hülye vagy. Szándékosan rohansz a vesztedbe. Mit se foglalkozva azzal, hogy fájni fog, téged nem érdekel, neked mégis kell. Talán nem is hülye, hanem bátor vagy. - Már megadtam magam a sorsnak. Téged küldött. - Dönthetnél úgy is, hogy te is elköszönsz tőlem. - De nem megy. Kell...
Adj még nekem időt, hogy higgyek neked! Nem vagyok se jó, se rossz, de még tanulom a szeretet számtanát. A szeretetét, amiben kétszer kettő lehet öt, de akár ötven is. Elrejtettem a szívem minden és mindenki elől és a bocsánatáért esdek, amiért nem úgy vigyáztam rá, ahogy kellett volna. Adj még nekem időt, hogy higgyek benned! Nem vagyok jó és a világ se rossz, de mindig olyan ajtókon mentem be, ahol hellyel ugyan kínáltak, de igazából egyiknek se én kellettem. Hagytam, hogy azt szeressék, amit látni akartak belőlem, de az álarcot levenni sohase mertem. Adj még nekem időt, hogy higgyek magamban! Nem vagyok rossz, de sokszor rosszul szerettem és már abban se vagyok biztos, hogy szerethető vagyok. Tévedtem százszor és bántottam ezernél is többször, s nem mentség, hogy utána én jobban üvöltöttem a fájdalomtól, mint akit széttéptem. Adj még nekem időt, hogy higgyek! Nem vagyok egyéb, csak egy esendő ember abból a feledni való fajtából, akit jobb ha messze elkerül...
Napok őrületében sodródva, egyik pofon a másik után. Mosolygó arcok közt is fázva, kötelező viselkedési mintákat kielégítve ordítani a csendért. De mindenki beszél... Fáradtan, reményt vesztve, kiégés füstjétől fulladozva valami mégis itt tart. Mert kedvenc könyvem szamárfüle mögé bújva titokban és köztudottban eszmélésben üresjáratban tárgyakkal feltöltött szoba hézagában tenyerem lenyomatában szófogadásban és lázadásban balatoni nyár mámoros illatában sehova se vezető utak tengerében kétszer kettőben és hajnali részegségben belélegezésemben halálfélelmemben első és utolsó lüktetésben te mindig ott -velem vagy. Hegyi László Férfi titkok
Nem tudom, hogy vajon hiba volt, amikor azt hittük, hogy ami köztünk van, az kitart egy életre. Nem tudom, hogy jobb lett volna, ha bizonyos helyzetekben előbb hallgatok a józan eszemre, mint a szívemre. Nem tudom, hogy vajon helyes volt minden egyes nézeteltérést analizálni és azt se, hogy változnunk kellett volna-e egymásért. Nem tudom, hogy kinek volt többször igaza és azt se, hogy egyáltalán létezik-e igazság. Nem tudom, hogy ha elölről kezdhetném, akkor másképp cselekednék-e. Nem tudom, hogy amikor azt mondtad, ezúttal tényleg vége, akkor valójában azt vártad, hogy újabb esélyt kérjek tőled. Nem tudom, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, ha ugyan volt neki. Nem tudom, hogy az idő kisimítja-e valaha is emléked a homlokomról és vajon megérem a napot, amikor alakod nem köszön rám álmos-hajnal fényben... Nem tudom, hogy meddig leszel benne sóvárgó ölelésemben, első gondolatomban, elrévedt tekintetemben, tegnap tanulságában, a holnap reményében, ar...
Vékony vonallá húzódik a szád, miközben fésülöd a hajad. Elrendezed hosszú tincseidet, s lassan egytől-egyig helyére kerül minden egyes szál. Leheletnyi púder az arcra és már peregnek is lefelé a parfümcseppek a nyakadon, melyet nemrég még bűnös csókokkal borítottam. Utolsó pillantás a tükörbe, gondosan szemügyre veszed a sárga tulipánokkal tarkított ruhádat és örömmel nyugtázod magadban, hogy nyoma sincsen annak, hogy fél órája a combodig gyűrtem a szoknyád. Nézem a nőt, aki készen áll arra, hogy ismét szerető feleség, gondoskodó anya legyen, és közben azon gondolkodok, hogy nekem mennyire nincsen helyem ebben a hibátlan képben. Tulajdonképpen azt se tudom, hogy része akarok-e lenni a külvilág számára mindig tökéletesnek tűnő életedben. Szeretek a titkod lenni. Szeretem összekócolni a hajad, a számmal elkenni rajtad a festéket, de a legjobban azt, hogy egyedül én kapom meg a valódi arcod. Vajon meddig tart? Egyáltalán érdemes ezen gondolkodnom, vagy é...
Nem tanultam meg, hogy valójában mit jelentenek azok a szavak, amelyeket az egymással folytatott vérre menő harc során koptatunk el a szeretet és az igazság nevében. Nem tanultam meg hallgatni akkor, amikor "jobb lenne csendben maradni", ütésre mosollyal felelni, előbb gondolkodni, mint megszólalni, bánat idején nevetni, ott lenni akkor is, ha magamat se találom, hibátlannak lenni, mindenkit szeretni, fáradhatatlanul csak előre nézni, démonjaimmal örökre leszámolni, megbocsátani minden ellenem vétkezőnek, Isten nevében nyilatkozni, élet, halál, szeretet, boldogság titkát hirdetni. "Jól" szeretni, gyereket nevelni, beszélni, kérdezni, felelni, véleményt nyilvánítani, nyerni, kudarcot vallani, újrakezdeni, elengedni, remélni, hinni, határokat betartani, miértekre válaszolni, mindentudó szerepében tetszelegni, "igazi" férfi és "rendes" ember lenni, élni... de sírni már tudok. Hegyi László Férfi titkok
Csak úgy nézni, szemed íriszében a rólam szóló részt keresve, mosoly húzta barázdákért vágyakozni. Csak nézni arcod, részleteiben téged-történeted megismerni, örök változóban a mindenkori jelen-én akarok! De elég csak lenni. Csak úgy egy hajtincsed ujjamra tekerni, nem szabadulsz, nem engedlek, körbeveszlek úgy szeretlek, majd megeszlek... A rab mégis én vagyok. Hegyi László Férfi titkok
Túl vagy már jó néhány leckén, pofonon, magad előtt is rejtély, hogy csalódásnak vagy tanulásnak definiáld-e őket, csak az a biztos, hogy egyre jobban nem értesz senkit és semmit. Volt egy-két nő, akit egykor szerettél, de most már a legszebb férfikorban vagy és csak a kérdőjelet bámulod a mondat végén: mégis mit láttam bennük? Bezsebeltél már nem egy visszautasítást, hosszú, vékony pillákon kétségbeesetten kapaszkodó könnycseppeket, "...és most tűnj el az életemből örökre!" mondatokkal, de megközelítőleg sem vagy tisztában azzal, hogy mit akar a nő. Elmondhatod, hogy öleltél már szőkét, barnát, feketét, vöröset, de annak az élménye is megvan, hogy milyen átélni a csőd pillanatát az ágyban. Az életedben semmi se tökéletes, legkevésbé te magad, s idegenként botorkálsz azok között, akik képesek az önámítást olyan szinten elsajátítani, hogy elveszítve emberi mivoltukat nem többek már a szemedben, mint egy természetellenes görcs. De már abban is kételkedsz, ho...