Adj még nekem időt, hogy higgyek neked!
Nem vagyok se jó, se rossz, de még tanulom a szeretet számtanát. A szeretetét, amiben kétszer kettő lehet öt, de akár ötven is. Elrejtettem a szívem minden és mindenki elől és a bocsánatáért esdek, amiért nem úgy vigyáztam rá, ahogy kellett volna.
Adj még nekem időt, hogy higgyek benned!
Nem vagyok jó és a világ se rossz, de mindig olyan ajtókon mentem be, ahol hellyel ugyan kínáltak, de igazából egyiknek se én kellettem. Hagytam, hogy azt szeressék, amit látni akartak belőlem, de az álarcot levenni sohase mertem.
Adj még nekem időt, hogy higgyek magamban!
Nem vagyok rossz, de sokszor rosszul szerettem és már abban se vagyok biztos, hogy szerethető vagyok. Tévedtem százszor és bántottam ezernél is többször, s nem mentség, hogy utána én jobban üvöltöttem a fájdalomtól, mint akit széttéptem.
Adj még nekem időt, hogy higgyek!
Nem vagyok egyéb, csak egy esendő ember abból a feledni való fajtából, akit jobb ha messze elkerülnek. Próbáltak szeretni, de én most mégis ott fenn vagyok a hegyen, mert mindet elhibáztam és már nem akarok rombolni többé.
Adj még nekem időt, hogy egyszer jó lehessek, és eléd állva a szemedbe mondjam: menekülj tőlem, s vissza se nézz többet!

Hegyi László

Férfi titkok