Túl
vagy már jó néhány leckén, pofonon, magad előtt is rejtély, hogy
csalódásnak vagy tanulásnak definiáld-e őket, csak az a biztos, hogy
egyre jobban nem értesz senkit és semmit.
Volt egy-két nő, akit
egykor szerettél, de most már a legszebb férfikorban vagy és csak a
kérdőjelet bámulod a mondat végén: mégis mit láttam bennük?
Bezsebeltél
már nem egy visszautasítást, hosszú, vékony pillákon kétségbeesetten
kapaszkodó könnycseppeket, "...és most tűnj el az életemből örökre!"
mondatokkal, de megközelítőleg sem vagy tisztában azzal, hogy mit akar a
nő.
Elmondhatod, hogy öleltél már szőkét, barnát, feketét, vöröset,
de annak az élménye is megvan, hogy milyen átélni a csőd pillanatát az
ágyban.
Az életedben semmi se tökéletes, legkevésbé te magad, s
idegenként botorkálsz azok között, akik képesek az önámítást olyan
szinten elsajátítani, hogy elveszítve emberi mivoltukat nem többek már a
szemedben, mint egy természetellenes görcs. De már abban is kételkedsz,
hogy valójában azok, vagy csak téged dobott ide az alkotód egyszerű,
esendő halandónak. Ráadásul olyannak, aki még abban se biztos, hogy a
nevelési módszerei helyesek-e és mivel tesz a legjobbat a gyermekének.
Legszebb férfikor.
Amikor már nem csak mondod, hogy senkinek nem akarsz megfelelni, hanem tényleg eszerint is élsz.
Hidegen hagynak azok, akik nem mernek önmaguk lenni, s helyette egy kreált maszk mögül szólnak hozzád.
Ugyanolyan
könnyed mozdulattal pattintod le magadról azokat, akikkel nincs meg a
közös nyelvezet, akár a cigaretta hamut egy balatoni padon ülve, amit
minden alkalommal felkeresel, amikor ott jársz.
Egyre több azon
tárgyak száma, amelyekhez nem a milyenségük, hanem a hozzájuk kapcsolódó
emlékeid miatt kötődsz. S egyre kevesebb azon emberek száma, akikhez
valóban kötődsz.
Hogy a történeted miképp zárul nem tudod és
esélyes, hogy a csak az utolsó pillanatban közli veled a rendeződ, akkor
is csupán majd annyi hangzik el a szájából: ennyi!
De már nem számít. Elég az is, hogy élsz, megélsz, átélsz.
Elfogadod, hogy nem a te dolgod, hogy mindent tudj.
Elfogadod, mert éppen ott vagy, ahol lenned kell.
A legszebb férfikorban.
Mindig.
Hegyi László

Megjegyzések
Megjegyzés küldése