Vékony vonallá húzódik a szád, miközben fésülöd a hajad. Elrendezed hosszú tincseidet, s lassan egytől-egyig helyére kerül minden egyes szál. Leheletnyi púder az arcra és már peregnek is lefelé a parfümcseppek a nyakadon, melyet nemrég még bűnös csókokkal borítottam. Utolsó pillantás a tükörbe, gondosan szemügyre veszed a sárga tulipánokkal tarkított ruhádat és örömmel nyugtázod magadban, hogy nyoma sincsen annak, hogy fél órája a combodig gyűrtem a szoknyád.

Nézem a nőt, aki készen áll arra, hogy ismét szerető feleség, gondoskodó anya legyen, és közben azon gondolkodok, hogy nekem mennyire nincsen helyem ebben a hibátlan képben.
Tulajdonképpen azt se tudom, hogy része akarok-e lenni a külvilág számára mindig tökéletesnek tűnő életedben. Szeretek a titkod lenni. Szeretem összekócolni a hajad, a számmal elkenni rajtad a festéket, de a legjobban azt, hogy egyedül én kapom meg a valódi arcod.
Vajon meddig tart? Egyáltalán érdemes ezen gondolkodnom, vagy éljek a jelenben és tartsam kint a lelkiismeret furdalást, valamint a kérdőjeleket, amik egyre gyakrabban akarnak beosonni az ajtó alatt?
Nem tudom megmondani a szakításaink számát, ahogy a kérdésedre se vagyok képes válaszolni, hogy mi lesz ebből. Fogalmam sincsen, de az biztos, hogy minden egyes szeretkezésünk után már a következőt várom.

Oldalasan rám sandítasz és a szemedben megint ott csillog a bűntudat. Undorodva nézed a tükörképed, s egyre mélyebben veszed a levegőt. Távolodsz tőlem. Hirtelen felrántod a válladra a ridikült, ezzel egy időben a tekinteted pedig megakad a jegygyűrűdön.
Idegesen az alsó ajkadba harapsz és amíg elhadarod, hogy sietned kell a gyerekekért az iskolába, már én is felöltöztem. Végighallgatom a monológod arról, hogy ennek semmi értelme, ez nem te vagy, különben is, a férjed nagyszerű apa és nem teheted meg a gyerekekkel, hogy elveszed tőlük, a szerelem pedig állítólag amúgy is mulandó és ez csak egy ostoba fellángolás köztünk.
Hagyom, hogy beszélj. Elmondod újra, hogy nem bírod ki ezt a hazugságot, pedig olyan életed van, amiről sok nő csak álmodik és igaz, hogy a férjed már sokszor megbántott, ráadásul közös témátok se igen akad, de „jó ember” és neked ennyivel be kell érned.
Mire befejezed, egy tincsed kiszabadul a csatból. Gyengéden a füled mögé simítom, bólintok, amikor azzal búcsúzol, hogy „most tényleg ez volt az utolsó alkalom”, majd felsegítem rád a kabátot.

Párszor még lepörgetem magamban az elmúlt óra eseményeit, majd kilépek az utcára. Egy ismerős alak láttán az autóhoz sietek, tíz perccel később pedig átengedlek a zebrán a gyerekekkel és végignézem, ahogy beülsz a férjed mellé, aki udvariasan felém biccent, amiért elsőbbséget adok neki.
Néhány pillanat erejéig végig siklik rajtam a tekinteted. A kirakat mögül visszanéző tökéletes család idilli képét csupán a szemedben felvillanó tiszta szerelem tölti meg élettel.
Elnyomok egy sóhajt, majd gázt adok és hazafelé tartva igyekszem elhessegetni a fejemből a gondolatot, hogy ismét nem sikerült elengednünk egymást.

Hegyi László 

Férfi titkok