Egy érzelemből kitépett hasítékból hallgatlak. Ott, ahol kemény munka árán ugyan, de fixálni tudtam az üresség állapotát. Ebből a fotelből nézve minden olyan egyszerűnek látszik. Ide nem fér be az, amitől megindulhat a szapora szívverés, vagy nyomás keletkezhet a mellkasban. Nincsenek könnyek, igaz mosoly se. Állandó kényelmes lakhelyem... lehetne, de az embert még nem sikerült teljesen kiirtani magamból.

Szeretsz, mondod és félsz tőlem, gondolom. Helyeslő szempár. Igen, tudom, hogy elrontottam valamit.
De mit tegyek? Annyian zabáltak már belőlem, hogy mára már tudatosan megakadok annak a torkán, aki csak szeretni jött hozzám. Hülyén érzékeltetem a dolgot, ráadásul erősen siránkozó is, de ez az igazság. Büntetlenül nem lehet megúszni a habzsolást, én pedig élveztem minden egyes rúzstól csillogó harapást és semmi nem volt elég. Nem fogom azt mondani, hogy megbántam, mert pillanatnyilag jó ötletnek látszott.
Most minden bizonnyal arra gondolsz, hogy ez az érv sokkal jobban hangzott Steve McQueen szájából, mint az enyémből. 

Pedig tényleg ott csúsztam el, hogy azt hittem, jó kurva vagyok, akit a felszínen való dorbézolás soha nem ránt le a mélybe.

Most pedig az van, hogy megkérdőjelezed az irántad való érzelmeimet, ami mar, de megérdemlem. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy tudom, ez is elmúlik, ugyanis két kacér ölelés közt valahol elvesztettem a lelkemet.
Emlékszel, kértelek, hogy menj el, de maradni akartál. Te pedig itt rontottad el. Nem hitted el nekem, hogy nem az a fajta vagyok, akit szeretni szoktak. Csak szeretgetni. De amikor az egészet egyben kapják meg, akkor még a szájukat se törlik meg, mielőtt kiviharoznak az ajtón.
Nem csodálom. Pillanatnyi öröm szolgáltatásban remekeltem és nem akartam észrevenni, hogy egy napon majd ez lesz a vesztem. Végül csak egy érzelemből kitépett hasíték maradt nekem, valamint a kényelmes fotel. Akár jól is érezhetném magam ebben az elszigetelt ürességben, ha rajtam kívül még valaki nem formálna jogot fele királyságomra. De leghűségesebb árnyékomként most is kopogtat az ajtón, s bár be nem engedem, de a jelenlétét egyfolytában érzem.
Magány a neve. 

Hegyi László

Férfi titkok