- Már attól is el tudnék élvezni, ahogy sóhajtasz.
Leintesz, amikor ezt súgom a füledbe és tovább tündökölsz a fényedben.
Sóvárogva leslek, mégis imádom az előjátékot. És nekem már az is annak számít, ahogy a pilláid alól titokban végigmérsz. A titkod pedig akkor lepleződik le, amikor találkozik a tekintetünk. A lélegzet pár másodpercre megreked bennem és lent megindul a bizsergés. Megköszörülöm a torkom és a szék, ami addig kényelmesnek bizonyult, egyszeriben zavaróan izzani kezd alattam.
Mosoly játszik a szád szélén és elégedetten nyugtázod magadban, elkaptál. Kimérten, mégis ösztönösen emeled meg az állad, majd a fejed kicsit hátra biccented. A könnyű ruha éppen ott és úgy tapad rád, hogy már a te izgalmad sincs rejtve előttem.
Ezzel indul a titkos-tiltott kis játszmázásod, ami folyamán alig észrevehetően, csípőddel körkörös mozdulatot leírva elhelyezkedsz a velem szemközti fotelban, s ahogy lassan beleülsz, végig a szemembe nézel.
Belülről a számat, fejben a combodat harapom. Csillogó szemmel fordulsz a társaság többi férfi tagjához, akik megtiszteltetésnek veszik a figyelmed. Tudod, hogy akármelyiket megszerezheted és nem is leplezed, élvezed a megvető pillantásokat, amiket feléjük küldök.
De nem éred be ennyivel és tovább kínzol. Az egyiket megjutalmazod egy odavetett mondattal, s közben kezed a dekoltázsodra téved. Ekkor gyors, kihívó szemvillanás felém, majd ujjaiddal ó betűt formálva lassan elkezded lefelé húzni azokat a bőrödön. Le-föl, le-föl, le-föl... hirtelen felugrok és zsebre vágom a kezem. Célirányos tekintet kíséretében elvigyorodsz, én pedig már csak lüktetést érzek ott, ahol a szemed egyre kacérabban pásztáz.
 
Néhány perccel később feltűnésmentesen követsz és miután becsukom magam mögött az ajtót, egyszer csak arra eszmélek, hogy a lábad a nyakamon pihen és te kéjesen nyögdécselve a hajamba kapaszkodsz. Nem tudom melyikünk az éhesebb, csak azt, hogy a combod megfeszül rajtam és a nyelvemmel az érzékeny pontjaidat kényeztetem, mire hirtelen felrántasz és rekedt hangon kijelented, durván akarod. Meg sem várva válaszom, azonnal megfordulsz, szoknyádat kapkodva felhajtod és a csípődet az enyémnek tolod.
A következő pillanatban két csuklódat összefogva a falnak nyomlak, s rövidesen körmeidet a halványzöld tapétába mélyeszted.
Ekkor már alig vagyok képes uralkodni magamon, te pedig folytatod a huncut kis játszmádat és kiszabadítva egyik kezed a szorításomból, hátranyúlva segítesz rajtam, hogy végül a nevedet a nyakadba suttogva élvezzek beléd.
 
Visszatérve a társaságba már csak akkor nézel rám, mielőtt távozol a férjeddel. Szemedben cinkos táncot jár a fény, mégsem az igazi. Valami hiányzik belőle, de nem tudok rájönni mi.
Én csak órák múlva lépek ki az épületből és behunyt szemmel szívom magamba az esővel keveredett nyár este illatát. Már majdnem jól érzem magam, amikor bevillan előttem az arcod.
Az éjszaka hirtelen rideggé, az illat orrfacsaróan keserűvé válik. Tarkón csap a felismerés, s már tudom, hogy mit hiányoltam abból a titokzatos gesztenyebarna szempárból, amit búcsúzáskor emeltél rám.
Magamat.
 
Hegyi László
 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon