- Már attól is el tudnék élvezni, ahogy sóhajtasz.
Leintesz, amikor ezt súgom a füledbe és tovább tündökölsz a fényedben.
Sóvárogva
leslek, mégis imádom az előjátékot. És nekem már az is annak számít,
ahogy a pilláid alól titokban végigmérsz. A titkod pedig akkor
lepleződik le, amikor találkozik a tekintetünk. A lélegzet pár
másodpercre megreked bennem és lent megindul a bizsergés. Megköszörülöm a
torkom és a szék, ami addig kényelmesnek bizonyult, egyszeriben
zavaróan izzani kezd alattam.
Mosoly
játszik a szád szélén és elégedetten nyugtázod magadban, elkaptál.
Kimérten, mégis ösztönösen emeled meg az állad, majd a fejed kicsit
hátra biccented. A könnyű ruha éppen ott és úgy tapad rád, hogy
már a te izgalmad sincs rejtve előttem.
Ezzel
indul a titkos-tiltott kis játszmázásod, ami folyamán alig
észrevehetően, csípőddel körkörös mozdulatot leírva elhelyezkedsz a
velem szemközti fotelban, s ahogy lassan beleülsz, végig a szemembe
nézel.
Belülről
a számat, fejben a combodat harapom. Csillogó szemmel fordulsz a
társaság többi férfi tagjához, akik megtiszteltetésnek veszik a
figyelmed. Tudod, hogy akármelyiket megszerezheted és nem is leplezed,
élvezed a megvető pillantásokat, amiket feléjük küldök.
De nem éred be ennyivel és tovább
kínzol. Az egyiket megjutalmazod egy odavetett mondattal, s közben kezed a dekoltázsodra téved. Ekkor gyors, kihívó szemvillanás felém,
majd ujjaiddal ó betűt formálva lassan elkezded lefelé húzni azokat a
bőrödön. Le-föl, le-föl, le-föl... hirtelen felugrok és zsebre vágom a
kezem. Célirányos tekintet kíséretében elvigyorodsz, én pedig már csak lüktetést érzek ott, ahol a szemed egyre kacérabban pásztáz.
Néhány perccel később feltűnésmentesen követsz és miután becsukom magam mögött
az ajtót, egyszer csak arra eszmélek, hogy a lábad a nyakamon pihen és te kéjesen
nyögdécselve a hajamba kapaszkodsz. Nem tudom melyikünk az éhesebb, csak
azt, hogy a combod megfeszül rajtam és a nyelvemmel az érzékeny
pontjaidat kényeztetem, mire hirtelen felrántasz és rekedt hangon
kijelented, durván akarod. Meg sem várva válaszom, azonnal megfordulsz,
szoknyádat kapkodva felhajtod és a csípődet az enyémnek tolod.
A
következő pillanatban két csuklódat összefogva a falnak
nyomlak, s rövidesen körmeidet a halványzöld
tapétába mélyeszted.
Ekkor
már alig vagyok képes uralkodni magamon, te pedig folytatod a huncut
kis játszmádat és kiszabadítva egyik kezed a szorításomból, hátranyúlva
segítesz rajtam, hogy végül a nevedet a nyakadba suttogva élvezzek beléd.
Visszatérve
a társaságba már csak akkor nézel rám, mielőtt távozol a férjeddel.
Szemedben cinkos táncot jár a fény, mégsem az igazi. Valami hiányzik
belőle, de nem tudok rájönni mi.
Én
csak órák múlva lépek ki az épületből és behunyt szemmel szívom magamba
az esővel keveredett nyár este illatát. Már majdnem jól érzem magam, amikor
bevillan előttem az arcod.
Az
éjszaka hirtelen rideggé, az illat orrfacsaróan keserűvé válik. Tarkón
csap a felismerés, s már tudom, hogy mit hiányoltam abból a titokzatos
gesztenyebarna szempárból, amit búcsúzáskor emeltél rám.
Magamat.
Hegyi László

Megjegyzések
Megjegyzés küldése