Te balra, én jobbra el. Itt hagytuk abba a történetünket, s döntöttem úgy, hogy figyelmen kívül hagyva a nagy rendező instrukcióit, még csak statiszta se leszel az életemben. Megannyi "ez volt az utolsó" fogadalom után, valóban lezártam veled.

Mármint fejben. Mert hiába történt szóbeli megállapodás, a sziklaszilárd elhatározásom olyan könnyedén dőlt romba, amilyen gyorsan került le rólad a fehérnemű.
Rohadt feromonok! Igen, egyelőre még abban a fázisban vagyok, hogy mindenki mást hibáztatok magamon kívül, hogy ez megtörténhetett. Megint.
Vajon miért van az, hogy hiába akarsz szabadulni valakitől, mégse sikerül?
Rohadt kémia!

Tulajdonképpen csak döntés kérdése ez is. Eldöntöd, hogy mától nem hat rád a másik. Nem izgat, amikor a szemében felcsillan az a különös fény valahányszor rád néz. Közömbösen reagálod le, ahogy az ajka a szavakat formázza, és egyetlen testiséggel kapcsolatos gondolatod sincs, amikor időnként rápillantasz. Csak ennyi az egész.

Aztán végül mégis azon kapod magad, hogy bár beszélnek hozzád, fogalmad sincs miről. Csak bámulod a hívogató szempárt és egyszerre akarod megízlelni és gyűlölni őt, de legfőképp magadat.
Mindeközben mégis élvezed ezt az idegtépő, cukormázzal bevont mérget, ami szépen lassan zabálja fel a higgadtságod és hiába minden próbálkozás, megint az alig-csipke között találod magad. Ez még mindig megbocsájtható lenne, csakhogy másodpercek alatt kerül le róla az is, majd az agyad kikapcsol és már semmi más nem munkál benned csak a vágy, hogy még jobban érezd, ahogy magába fogad.

Az együttlét amilyen szenvedélyes, utána olyan űrt is hagy maga után. Már nem is okoljátok egymást a történekért, csupán egy bólintással egyeztek meg abban, hogy végérvényesen befejezitek ezt az egészet.
Senki se vesz észre rajtatok semmit. Fesztelen csevegés, üres mosoly mögé bújva emészted magadban, hogy megint elbuktál.
A kudarc idegesít, és mire végre megszabadulsz az utolsó embertől is, akivel szándék helyett muszájból társalogsz, már el is döntötted, hogy örökre véget vetsz a titkos viszonynak. Ettől elönt a büszkeség, erőre kapsz és könnyedén állod a tekintetét, amikor véletlenül összenéztek.
Igen, ennyi volt, most tényleg vége. Megkönnyebbülten felsóhajtasz, és vállveregetve magad megbocsájtasz mindkettőtöknek.
Boldog vagy, te győztél, tényleg elengedted. Udvariasan odabiccentesz neki, és akarod, hogy kiolvassa a szemedből, vége van. Felszegett fejjel elmosolyodik és még akkor is a hátadon érzed bénító tekintetét, amikor becsukod magad mögött az ajtót.

A történetetek lezárult, soha többé nem találkozol vele, döntöttél.
Ő balra, te jobbra el, nincs következő alkalom, nincs több lopott csók, nincs több álmatlan éjszaka, csak egyetlen válasz az üzenetére.
Csak előtte még megfogadod, hogy ez lesz az utolsó...

 

Hegyi László

Férfi titkok