Két sorral előttem foglaltál helyet, a színes fényben úszó teremben pedig egy pillanatra hirtelen megfagyott, majd izzani kezdett a levegő. Legalábbis én így éreztem, akárcsak az ízedet a számban.
Nem is tudom mennyi ideje már annak, hogy "legyünk barátok", én pedig most csak nézem a szádat "barát" és a ruha alatt kirajzolódó hibátlan alakod.
Csak barátok, fut át az agyamon a gondolat mialatt közönnyel idézem fel magamban a napot, amikor a konyhaasztalon szeretkeztünk, majd utána rezzenéstelen arccal közölted, rajtam kívül még több is van az életedben és részedről ez csak szex.
Fürkészem a szempárt, ami ugyanolyan szenvtelenül mered rám, mint amikor a könnyeimet se szégyelltem előtted és mégis... Talán csak képzelem, hogy az udvarias hogy vagy és de jó, hogy látlak között valami fellobban benne, azt viszont nem, hogy egy különös érzés telepszik rám.
A terem hirtelen ugyanolyan lesz, mint amikor beléptem. A színes fények vidáman járják örömtáncukat, bennem pedig béke van. Béke, mert végre megérkeztem.
Már nem érem be olcsó öleléssel, üres szavakkal, és sorszámot se húzok többé. Már megtanultam valamit és bár az ízedet még mindig a számban érzem, mégse ugyanaz, mint régen. Valaki felülírta bennem, hogy éhes szeretetkurvaként használni engedjem magam és utána mártírkoszorúmat a fejemre helyezve a szenvedést összekeverjem az önszeretettel.
Már te sütöd le a szemed és köszönsz el zavartan, én pedig kívánom neked, hogy végre te is megérkezz ahhoz az emberhez, akit mindenkinél jobban kell szeretned, tisztelned és értékelned, mert ennek hiányában nem átéled, hanem folyamatosan megerőszakolod csak a szerelmet.
Egy utolsó összenézés, majd eltűnsz a tömegben, én pedig maradva a helyemen békében élem tovább az életem, önmagammal.



Hegyi László
Férfi titkok