Itt a többség azt vallja magáról, hogy nem üt se szavakkal, se tettekkel. Nem árt az elesettnek, sőt karját nyújtva felsegíti. Itt a többség nem köp a másikra a bőrszíne, a szexuális hovatartozása, a politikai nézetei, a külseje, az anyagi helyzete, az étkezési szokásai, de még a megnyilvánulása alapján se, hiszen "nem tudhatom milyen élettapasztalat áll mögötte".
Itt több ezer lájkot kapnak a szeretet és az elfogadás fontosságát hirdető hatáskeltő posztok, amelyekre a kommentek az "eszerint élek én is" emberektől érkeznek, akik természetesen a gyűlölet és az erőszak bármely formáját elítélik.
Itt a többség "túl szeret", kilóg valami sorból és beszél valami szintről, ami alatt persze mindig a másik áll.
Itt a többség "normális értékek" szerint neveli a gyerekét és "bezzeg" gyerekkorral büszkélkedhet, elvégre "minket még megtanítottak arra, hogy mit jelent a tisztesség, a becsület és az őszinteség".
Itt a többség állat- és természetbarát, tudatos vásárló és mélyen megveti a pazarló fogyasztói társadalmat, amely "ahelyett, hogy megjavítaná, inkább kidobja és ez igaz a mai párkapcsolatokra is".
Itt a többségben kizárólag isteni jóság munkál és szárnyakkal lebeg a bolygónk felett, amit mindig a galád másik tesz tönkre és "na pontosan ezek miatt tart itt ez a világ!"
Itt a többség mindig a másik gyarlósága miatt áldozat és voltaképp annyira tiszta, hogy Jézus csak miattuk jár ide vissza- tanulni tőlük.
Itt a többség jó.
Csak az a fránya fantom "ők" ne lennének!

Meg ez a rengeteg álszent...

Hegyi László

Férfi titkok 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
    - Már megint megzavartál, kiszakítva a biztonságból, annak ellenére, hogy senki nem hívott. Ráadásul milyen magabiztosan léptél be az életembe! Már megint! Hihetetlen!...De ezúttal már nincs helyed benne! Pedig én azért jöttem. Megint... Érdekel is ez téged? Esélyes, hogy nem, de tegyük hozzá, nem is tudsz róla, hogy a fantáziámnak ismét azon az oldalán sétálsz, ahonnan már nincs visszaút. Főleg nekem. Viszont nagy ajándéka és egyben átka is a férfilétnek ama képesség, hogy mérnöki precizitással vagyunk képesek elfojtani az érzelmeket. Legtöbbször magunk elől is. Bár én már rég csatát vesztettem, te pedig mit sem tudva győzelmedről, itt ülsz az asztal túloldalán a nem tudom hol kezdődik hófehér ruhádban, csak azt, hogy akarlak. Kimért stílusod azonban arra késztet, hogy hallgassak, főleg addig, amíg az összes létező és nem létező vádat fel nem hozod ellenem. Már megtanultam, hogy túlzottan ne foglalkozzak a listáddal, ezért inkább a szádra koncentrálok, ahogy...
További információk
Kép
    A halványan megvilágított folyosón - szokásomtól eltérően - a padlószőnyeg rejtjeles kódlabirintusra hajazó mintázatát bámulom. Ráeszmélve zavart viselkedésemre, egy pillanatra megállok és köszönök a mellettem elhaladó idegennek. Kedves mosollyal viszonozza, a testtartása pedig azt üzeni, hogy nyitott egy rövid beszélgetésre. Nincs hozzá kedvem, most mégis kapóra jön az alkalom. Az akcentusa alapján spanyolnak tippelem, de nem kérdezek tőle semmit, csak hallgatom. Fel viszont nem fogom a hallottakat, mert gondolatban már beléptem hozzád a szobámba. Már akkor tudtam, hogy ott fogsz várni rám, mielőtt angolosan távoztál volna. Sőt, talán már az italod fölé hajolva döntöttél kettőnkről. Kettőnk... Minek is használok többes számot, hiszen nincs mi, csak te meg én! Mégis, miután poharadat az enyém mellé tetted és ujjaid éppen csak súrolták kézfejemet, úgy éreztem, hozzám tartozol. A gondolattól száműzöm a kikívánkozó szánalmas mosolyt, és megpróbálok a velem szem...
További információk
Kép
  Semmi értelme megint felmenni hozzád, hogy ki tudja hányadik alkalommal szakítsunk, mert "csak raboljuk egymás idejét". Felesleges, hogy miközben te az érveidet sorolod, én félúton elveszítve a fonalat, a helytelen, tilos, bűnös, meg a többi olyan szó hallatán, -amiktől szégyent kellene éreznem- unottan elfojtsak egy ásítást. Csakhogy én nem szégyent érzek. Én a húsomba vájt körmeidet érzem, a mellkasomon fékezhetetlenül lefelé haladó szádat, és a minden sejtemet átjáró bizsergést, amikor a nadrágszíjammal babrálva kihívó pillantással fölém hajolsz.    A kezed a nyakamra csúsztatod és a törékeny ujjak kicsit megpihenjenek az ütőeremen. Szeretem, ahogy ilyenkor rám nézel. Szeretem, hogy tetszik a megsemmisítésem, és azt is, hogy mire magam alá akarnálak rántani, te már elégedett mosollyal az arcodon kezdesz bele a hatáskeltő játszmádba, aminek menthetetlenül a függőjévé tettél. Néhány magabiztos kézmozdulat közben még lejjebb kúszol rajtam, és miközben lekapom rólad a fe...
További információk