Egy nyaralás alkalmával ismertelek meg. Az egyik barátom barátnőjének a barátnőjének a...barátnője voltál, és mániákus esőillat-imádó.
A társaságból egyedül te örültél, amikor az első napokon zuhogott, a többi lány a száját húzta, mi srácok meg persze könnyen feltaláltuk magunkat.
Azt hiszem a második ital elfogyasztása után ültem melléd, mire te szemérmesen rám pillantottál és talán egy kicsit még el is pirultál.
Egész nap esett, így el sem moccantunk a teraszról. Elmesélted, hogy milyen voltál kislányként és mik a terveid a jövőre nézve. Meg azt, hogy szereted az epret, de kiütéses leszel tőle, a sárgadinnyének pedig már az illatától is rosszul vagy.
- Sokat fecsegek.- mondtad végül bocsánatkérő hangon és felálltál. Megfogtam a csuklódat, de te kihúztad a kezemből.
Utána még három napig szakadt egyhuzamban, mi pedig imádtuk, hogy összebújhatunk a hintaágyon és megállás nélkül beszélgettünk.
- Hallod, hogy kopognak az esőcseppek az ablakon?- súgtad éjjel a fülembe szeretkezés után, majd elaludtál.
Onnantól kezdve olyanok voltunk, mint egy "igazi" pár. Együtt mentünk a boltba, kézen fogva sétáltunk a parton, az éjszakákat pedig átszerelmeskedtük.
A nyaralás utolsó estéjén megint esett. Akkor már nem beszélgettünk. Egymás tekintetét kerülve, némán pakoltuk a cuccaidat a csíkos bőröndödbe. Másnap hajnalban én ébresztettelek és szótlanul ballagtunk ki az állomásra.
Rám néztél és csak ennyit mondtál, "ne rontsuk el!"
Utána megcsókoltál és felszálltál a vonatra.
Nem hittem el, hogy tényleg elmentél.
Később még írtam neked a születésnapodra, te meg egy képeslapot küldtél nekem.
Tizennégy boldog nap a Balatonon, ennyi jutott nekünk csupán.
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Hegyi László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése