... akkor is, ha eltörni látszom,

s tétován kóborolva a világban az erőtlen kéz mosolyt igyekszik rajzolni az álarcra, de elfogy a fény.
Akkor is, ha megkérdőjelezve mindent, amiben addig hittem, árvaként ízlelgetem a nem létezés állapotát, és bár az utam a saját poklomba vezet, de a démonjaimat egyes egyedül csak én tudom megszelídíteni.
Akkor is, ha sebez az élet és a megzabolázott érzelmeim átveszik az irányítást felettem, elűzve a káoszba, ahol szilánkos szavak hasítanak helyet a szívembe, az evezőket pedig én magam dobom ki a mentőcsónakból.
Akkor is, ha se jobbra, se balra, se előre, se hátra, megfagyva az állapotban egyedüli ismerősként csak az ösztöneimet köszönthetem.
Akkor is, ha a fáradtság gyilkos csenddel párosul.
Akkor is, ha se kérdések, se válaszok.
Akkor is, ha még harcolok magamért...
vagy ellen?
Akkor is, ha őszi hangulatban várva a tavaszt, a talaj a lábam alól, Isten keze pedig a tenyeremből kicsúszik,
te mindig kísérsz az utamon.
S én fát ültetek, még akkor is, ha csak egy nap az élet.

Hegyi László
Férfi titkok

 


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon