Férfi titkok

  Semmi értelme megint felmenni hozzád, hogy ki tudja hányadik alkalommal szakítsunk, mert "csak raboljuk egymás idejét". Felesleges, hogy miközben te az érveidet sorolod, én félúton elveszítve a fonalat, a helytelen, tilos, bűnös, meg a többi olyan szó hallatán, -amiktől szégyent kellene éreznem- unottan elfojtsak egy ásítást. Csakhogy én nem szégyent érzek. Én a húsomba vájt körmeidet érzem, a mellkasomon fékezhetetlenül lefelé haladó szádat, és a minden sejtemet átjáró bizsergést, amikor a nadrágszíjammal babrálva kihívó pillantással fölém hajolsz.    A kezed a nyakamra csúsztatod és a törékeny ujjak kicsit megpihenjenek az ütőeremen. Szeretem, ahogy ilyenkor rám nézel. Szeretem, hogy tetszik a megsemmisítésem, és azt is, hogy mire magam alá akarnálak rántani, te már elégedett mosollyal az arcodon kezdesz bele a hatáskeltő játszmádba, aminek menthetetlenül a függőjévé tettél. Néhány magabiztos kézmozdulat közben még lejjebb kúszol rajtam, és miközben lekapom rólad a fe...

  ...mert kell a jelzés, hogy tudjam készen vársz engem. Nem kételyekkel a fejedben, s főleg a szívedben, hanem nyitottan arra, ami előttünk áll, még akkor is, ha ez nem mindig egy rádióbarát szerelmes dal refrénjét hozza. Nem, az élet nem ilyen. A fekete-fehér nagyon jól mutat fotón, de az embernél senki sem kever furcsább, néha akár egészen ijesztő színeket. Akarhatom én mindennél jobban a közös világot veled, rajzolhatok rózsaszínű flamingókat, írhatom illatos tintával a soraimat, de egyrészt rosszul rajzolok, másrészt a történetekben is a legizgalmasabb rész a bonyodalom, s ha ez nem elég, az sem biztos, hogy jól szeretek. Mindennap tanulom az életet, és miközben a kérdőjeleket vadászom le, csodálkozva nézem a kijelentő embereket. Én nem tudom, hogy mit hogyan kell, s főleg jól csinálni, csak a tapasztalatban hiszek. S megtapasztalhatok valamit százszor ugyanolyannak, benne van a pakliban, hogy a százegyedik alkalom mindent felülír, amit addig megrendíthetetlenül igaznak tudtam...

  Ha nem vigyázok, még a végén megszeretlek. Mosoly játszik majd a szám szélén, ha rád gondolok, s eltűnik minden ránc a homlokomról, amikor meghallom a hangod. Elképzellek majd, ahogy rólam mesélve másoknak, olyan fény ragyog a szemedben, mint azelőtt soha, és este elalvás előtt magadhoz szorítva a kispárnádat, kettőnkről ábrándozol. Ha nem vigyázok, még a végén átveszed a gondolataim felett az irányítást, és akárhányszor eszembe jutsz, éhesen harapom majd a szám, sóvárogva a tested után, aminek az ízét bár még nem kóstoltam, mégis ismerem. Első szeretkezés előtti párbeszédeket fogok írni fejben, amikről tudom, hogy hiába vázolom fel az összes verziót, úgyis másképp történik meg. Elképzelem azt a napot is, amikor már mindketten tudjuk, hogy meg fog történni, és bár a vágy addigra már az összes józan idegsejtemet uralja, mégis húzom az időt, mert az a fajta megőrülés a legfinomabb drog testnek és léleknek egyaránt. Ha nem vigyázok, még a végén magam előtt látlak majd, ahogy meztele...