Férfi titkok

  A Titanic tanulsága a párkapcsolatokra nézve   Első olvasatra talán szokatlanként hat ez a cím, főleg egy szerelmes szösszeneteket kreáló oldalon, de egyrészt ennél furcsább háttérrel rendelkező posztokat is írtam már , másrészt pedig rajtam kívül talán már más is megtapasztalta egy-egy kapcsolatában a jégheggyel való találkozás "örömét".  Persze, amikor még csak "megpillantottam", magabiztosan, szinte fölényesen kezeltem, és szentül hittem, a mi kapcsolatunk úgyis túléli. Nem, nem élte túl, és utána vacogva és összetörten vártam a mentőhajót, (következő nőt) ami ugyan felvett, de az igazi megmentés az én feladatom volt- hogy ilyen talponálló szinten szimbolizáljam az egész folyamatot. S miért nem akartam tudomást venni a jéghegyről?  Na, igen, miért is nem akarunk?    A Titanic szindróma lényege, hogy a múlthoz való túlzott ragaszkodásunkkal, az új és kialakuló valóság felismerésével képtelenek vagyunk szembenézni. Mit is jelent ez a kapcsolatokra nézve?...

  Az élet nem áll meg   Mint minden vasárnap, Sándor bácsi aznap is hófehér inget öltött magára, és miután szigorúan begombolta a nyakánál is az utolsó gombot, kiült a ház előtti padra és jókedvűen pipázgatott.  Sötét hajú kisfiú termett mellette és bár nem először látta ilyen jól öltözöttnek a nagyapját, most rá is kérdezett ennek okára. – Mert vasárnap van fiam, azért. – hangzott a válasz, de mivel a kisfiú nem tartotta ezt elég indoknak a díszviselethez, ezért tovább faggatózott. – De miért más a vasárnap, mint a többi nap? A magas, daliás testalkatú férfi gyengéden megsimogatta a gyerek fejét és a pipáját rágcsálva az ég felé tekintett. – Mert ilyenkor még a Jóisten sem dolgozik, hanem pihen. Mi pedig kifejezzük a tiszteletünket felé. A kisfiú akaratlanul is a konyha felé pillantott és arra gondolt, hogy az lehet a Jóisten, aki ott van a falon a kereszten, és akit a papa akkor emleget a leggyakrabban, amikor a mama totót tölt ki. - Ejnye Szüle, a Jóistennek nem...